… szóval belevágtam. Szertartásvezető lettem.
Életemben először úgy érzem, valami igazán különlegeset csinálok.
Sokat dolgozom, talán többet, mint eddig bármikor, de ez egyáltalán nem panaszkodás. Inkább rácsodálkozom magamra, hogy órák repülnek el mellettem, miközben keresem, kutatom az új ötleteket, figyelem a trendeket, ötletelek vagy éppen írom egyik jegyespárom szertartásának szövegét. Fűzöm össze egymás után a gondolatokat, eseményeket, időpontokat és helyeket, élményeket és fontos momentumokat, amelyet lelkesen meséltek nekem:)
Szeretem. Az írást, a felkészülést, ahogy elképzelem a szertartást és az esküvőt, ahol az elképzelésemet felülmúlja a valóság.
Látni a két boldog szerelmest, a mosolyukat, hallani, ahogy kimondják az IGEN- t. Közben nézni a vendégeket és együtt örülni, könnyezni a szülőkkel.
Csodálatos érzés, mikor rájössz, mit kell tenned. Mi az, ami boldoggá tesz. És nem csak Téged, de sok – sok embert körülötted.
Még, ha csak fél órára is, de részese lehetek annak a csodának, ami ott és akkor megtörténik. Két ember életének egyik legszebb pillanata, mikor sorsuk még jobban összefonódik, és a két család eggyé válik:)
Folyt. köv. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: