Egy hideg téli napon egy Férfi úgy döntött, Párizsba viszi szerelmét és egy csodaszép gyűrűvel, az Eiffel- toronnyal a háttérben megkéri kedvese kezét…
Néhány hideg téli nappal később csörgött a telefonom… a boldog Menyasszony hívott, hogy hamarosan egybekelnek és szeretné, ha én lennék a szetartásvezetőjük a Nagy Napon. Nagyon megörültem..
Még esett a hó, mikor elkezdődtek az esküvői előkészületek, ám mire kitavaszodott, lépésről lépésre haladva kezdett összeállni minden.
A csodaszép esküvői helyszínt is megtalálta a pár, ahol két lehetséges időpont közül választhattak.
Ekkor Dorcsi felhívott, és elújságolta a jó hírt és a két lehetséges időpontot. Augusztus 18. és július 14. közül választhattak.
Kicsit féltem, hogy augusztus 18- ra esik a választásuk, mert aznap vidéken tartok majd szertartást és akármennyire is szerettem volna, biztosan nem érnék vissza Törökbálintra Dorcsiék esküvőjére.
Kicsit félve, de ezt el is mondtam a párnak, akik erre annyit feleltek: – Akkor legyen július 14.
Nagy megtiszteltetés volt nekem az, hogy egy pár akkor is engem választ, ha bár az első elképzelésük az augusztus volt, ám az adott dátum már foglalt volt nekem, így gondolkodás nélkül áttették az esküvő dátumát júliusra:)
Csodajó érzés volt, mint, ahogy az előkészületek, az első személyes találkozó a párral, a vacsoramegbeszélés, ahol Dorcsi és Dani minden esküvői szolgáltatójukat meghívtak magukhoz és vacsorával kínáltak, jó érzés volt látni azt a szerelmet és összetartozást, amivel egymás felé fordulnak, a fogadalmaikat, amelyeket külön- külön, egymástól elrejtve küldtek át nekem emailen, a szívhezszóló szülőköszöntő beszédekkel együtt, melyet saját maguk szerettek volna megírni és elmondani a családjuknak, kedvenc kiskutyájuk Oti iránti szeretetüket, lakóautójukat, mellyel járják a világot és Dani saját maga által készített cukrászdaautóját, amely az esküvőn debütált először…
A Nagy Nap a templomi szertartással kezdődött, amelyen én is részt vettem. Ezután mentünk az esküvő helyszínére, amely épp olyan szép és természetközeli, kedves hangulatú volt, amilyen maga az Ifjú Pár.
A szertartás előtt a vendégek kedves üzeneteket és jókívánságokat írtak a párnak, amelyet egy ládikóba rejtettek, a szertartás alatt pedig a szerelmesek lakattal lezártak, annak kulcsát pedig fehér léggömbökre kötve felengedték…
Fogadalmaik és szüleiknek, nagyszüleiknek mondott beszédeik olyan hatással voltak minden jelenlévőre, hogy még az érzelmeiket jól leplezni képes vendégek is könnyekre fakadtak.
Ilyen érzelmekkel és örömkönnyekkel teli szertartás után nehéz volt megszólalnom, és az igazat megvallva végig a könnyeimmel küzködtem én is, a végén pedig nálam is eltört a mécses…
Csodálatos emlék marad számomra a Dorcsival és Danival töltött néhány hónap és az esküvőjük napja is…
Nagyon nagyon sok boldogságot kívánok Nektek Dorcsi, Dani és Oti!:)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: