…múlt héten hétfő este egy Nem fogadott hívás várt a telefonomon. Visszahívtam a számot. Laci volt az.
Röviden ismertette a helyzetet, miszerint csütörtökön vagyis 3 nap múlva a feleségével, Franciskával szeretné megerősíteni a házassági fogadalmukat, és szeretné, ha ezen a szép eseményen közreműködnék, mint szertartásvezető.
Természetesen azonnal igen mondtam. Szeretem a kihívásokat. Kihívás, mert ekkor még sem a részleteket, sem a történetüket nem ismertem, a rendelkezésemre álló 3 nap pedig ilyen esetben meglehetősen rövidnek bizonyul.
Rövid, de szeretem a gyors megoldást kívánó helyzetetket:) Miután a lelkes férj elárulta, hogy Franciska semmit sem tud és ezért nekem is titokban kell tartanom a szertartást, még lelkesebb lettem.
Kedden Laci ismét felhívott, de csak rövid ideig tudtunk beszélni, mert a mit sem sejtő ara többnyire Laci közelében tartózkodik. A szerelmen kívül ugyanis, a munkájuk is összeköti őket, így nehéz olyan pillanatot találni, amikor nincsenek együtt.
Kicsit úgy éreztem magam, mint egy titkos ügynök, aki ugrásra készen figyeli a telefon kijelzőjét, mikor hívja a megbízója:)
Ám kanyarodjunk vissza a kedd délelőtti telefonbeszélgetéshez, amikor Laci elmesélte a történetüket, amelyet szeretett volna a szertartás szövegében megjeleníteni.
Miután letettük a telefont, leültem a gép elé és következett a kreatív rész, a szertartásszöveg megírása.
Néhány kérdés még felmerült bennem a szertartással kapcsolatban, amit papírra vetettem, hogy legközelebb, mikor Laci telefonál, feltehessem azokat (hiszen, ha én felhívtam volna Lacit, és ezt akkor teszem, mikor Franciska a közelben van, oda a meglepetés)
Mikor minden kérdésemre megkaptam a választ, szövegkönyvet ragadtam és nekiálltam a szövegtanulásnak. Az idő rövidsége miatt főzés és egyéb tevékenységeim közben is lelkesen mondtam fel a szöveget, amely némi áldozatot is követelt, mikor a fazékból elinduló leves vagy odakozmálni készülő hús, némileg kizökkentett a pátoszi hangulatból.
Nem baj, amikor ekkora a tét, ennyi veszteség igazán belefér:)
Csütörtökön délután fél 4- kor érkeztünk meg Esztergomba, ahol Laci már indulásra készen várt minket a Bazilikánál, hogy a fodrásznál megszépült szerelmét, -aki még mindig nem sejtett semmit- a helyszínre fuvarozza.
Míg a pár távol volt, előkészültem a szertartáshoz, bár sok dolgom nem volt, mert a dekoráció a maga egyszerű, de csodaszép eleganciájával, a kevesebb több elve alapján, igazán egyedivé és különlegessé varázsolta a termet.
Az izgalom azonban fokozódott, ahogy közeledett az 5 óra. A függöny mögül figyeltük a párt, hiszen bármelyik pillanatban megérkezhetnek.
És egyszercsak felbukkantak. Ekkor mindenki elfoglalta a helyét, kattogott a fényképezőgép, a zene elindult, a házaspár belépett és végre elérkezett a számomra is felejthetetlen pillanat, mikor Franciska meglepett arccal, de nagyon boldogan körbenézett a teremben és meglátta, hogy a férje mekkora ajándékkal készült számára.
Majd következett a szertartás. A szerelmesek ismét kimondták az Igen- t. Napra pontosan 20 évvel a megismerkedésük és 18 évvel a házasságkötésük évfordulója után. A gyűrűhúzás és a hitvesi csók, épp oly’ csodálatos és megható volt, mintha az esküvőjüket ünnepeltük volna. De nem. Ez bizony más volt. Ezekben a gesztusokban benne volt a 20 együtt töltött év összes közös kalandja, az összetartotás, a harmónia, az 
az elfogadás és szeretet, amely a sok-sok év alatt igazi társakká formálta őket. Amint szavak nélkül is megértik egymást, amint az összhang annyira erőteljes köztük, hogy az egy kívülálló számára is látható és érezhető.
A szertartást követő jóhangulatú pezsgőzést a fotózás követte. Két szuper fotósunk, Laci tanúja és barátja, valamint a férjem rengeteg fotót készítettek a boldog párról és rólunk, a többi részvevőről is, a tökéletes esztergomi tájjal a hátunk mögött.
A jó hangulat a fotózást követő beszélgetést is áthatotta, olyannyira, hogy ránk esteledett közben. Az ifjú párra azonban várt még egy csodálatos, meghitt vacsora a nagy nap tiszteletére. Oda természetesen már nem kísértük el őket, így megköszönve egymásnak a csodás együtt töltött délutánt elbúcsúztunk, remélve a mielőbbi viszontlátást.
Csodás élményekkel tértünk haza. Nagyon köszönöm! További sok- sok boldog házasságban etöltött évet kívánok Nektek Franciska és Laci!
Esküvői szertartás? Házassági fogadalom megerősítés?
Szertartásvezető
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: